Bizonytalan királyfi – azaz mi van a mai fiatal fiúkkal – Belvárosi Betyárok új klipjére reflektálva

Bizonytalan királyfi címmel készült el a Belvárosi Betyárok új videóklipje. Furcsa egy királyfiról énekelnek benne, aki nemcsak külsőjében jeleníti meg a kicsit esetlen, bizonytalan királyfit, hanem a dal szövege is erre utal. Milyen királyfik élnek 2023-ban, mitől lesz egy fiú bizonytalan, s miért is így énekel a dalban a hős, ezekről a kérdésekről beszélgettem a zenekar vezetőjével Váray Lászlóval és Jéney Andrea – integrált, kreatív mozgás és táncterapeutával.

 

Rendhagyó a témája az új videótoknak – hagyományos meseként indul a sztori, a királylányt kell megmenteni a főhősnek, aki viszont egy hirtelen jött kanyarral, himmeg, hummog. Mi is történik itt pontosan?

 

A “megúszós tollpihe” karaktere már jegyzetben volt egy ideje, több hasonló, naprakész jelenséggel együtt. A királyfi megjelenítésében végül a véletlen segített, méghozzá a dal szövege kapcsán. Már régóta szerettem volna bluegrass formában feldolgozni a Magyar népmesék zenéjét, amit Gryllus Vilmos írt és a Kaláka együttes előadásában lett Magyarországon világhírű. Az első változatban, néhány új fordulat mellett erre a dallamra írtam a magyar mesékből, mondókákból ismert kifejezéseket, mintegy zanzásítva a Magyar népmeséket.

 

A királyfi szövege így hangzik, s ha az ismert dallammal elénekeljük, akkor hallhatjuk, hogy teljesen tökéletesen passzol. Érdemes kipróbálni!
„Hejhó, recefice, ingyom-bingyom

Terefere, kukurikú

Ding-dong, himi-hümi, sej-haj, brumm-brumm

Cicamica trallala la”

 

 

Ezután pedig egy kitalált szereplő szájába adtam a mondatokat, s így született meg a bizonytalan, mindent elmismásoló királyfi figurája. Így lépett ki a jegyzetemből a telefonjukban élő, “megúszós tollpihe” figura. A dal főszereplőjének meg kéne küzdenie a sárkánnyal, de az, mint látható, túl veszélyes, óriási, megközelíthetetlen, s különben is a torony is túl magasan van… görgessünk tovább, mintha nem is láttuk volna.

 

 

 

A lovagunk tehát elbújik, megfutamodik, de vajon ilyenek a mai fiúk is, ilyennek látod őket?

 

 

Természetesen nem minden mai fiatalt látunk így, de nyilván azért van sikere az animációnak és a dalnak, mert tipikus és felismerhető ez a karakter. Mivel a Bizonytalan királyfi című dal a gyermek és családi műsorban született meg, csak a humoros végét fogtam meg ennek a figurának és az ő helyzetének. De azért a dal feltart kisebb kozmetikai tükröt, igen én is így vélem.

 

Miért tartották fontosnak, hogy erről a témáról ilyen formában énekeljetek?

 

 

Inkább annak van fontossága, hogy jóízűen tudjuk kifigurázni ezt a jelenséget is, ez ad egy jó tónust a dalnak, és a klipnek. Jónak látom, ha emiatt elindul otthon egy vicces beszélgetés, márpedig tudom, hogy elindult. Sok helyről hallom vissza, és ismerősök, rokonok, szülők reakcióiból tudjuk, hogy a gyerekeik felismerték a királyfiban az osztálytársukat, vagy épp a tesójukat. Így egy pár héttel a klip premierje után viszont az is fontos visszajelzés, hogy már a második interjú készül a főszereplő jelleme miatt.

A bizonytalan királyfi viselkedéséről Jéney Andreával – integrált, kreatív mozgás és táncterapeutával beszélgettem.  Mikor megnézted a videóklippet, mit gondoltál a bizonytalan királyfiról? Szerinted a mai fiúkra jellemző ez a fajta viselkedés?

 

Szerencsére nem minden fiú ilyen, de sajnos ebbe az irányba megy el a világ. Már régóta jelen van ez a probléma, hogy a fiúk egyre jobban elnőiesednek, mert egyre kevesebb férfi mintával találkoznak. S ezekért mi szülők vagyunk a hibásak, a felelősek. Csak egy egyszerű példa, az apa egész nap dolgozik, este ér haza, s ha az anyuka van otthon egész nap, s ami könnyebb férfimunka, azt az anya végzi el. Mit lát a kisfiú, anya ügyes, anya meg tudja csinálni. Kérdem én, mikor barkácsol a kisfiú az apával? Mikor szerelnek együtt valamit? Ez a fajta kapcsolódás egyre kevesebb, tisztelet a kivételnek.

 

 

 

 

Később a család mellett az óvodai, iskolai nevelésben azért ez a fajta szerep egyre erősebb, nem?

 

Még az óvodai élet előtt fontos, hogy otthon hagyjuk olyan játékokat játszani a fiúkat, amelyek valóban fiús játékok. Ugráljanak, futkossanak, focizzanak, húzzanak kötelet, csak hogy egy párat említsek. Az óvodákban viszont már nincs annyira karakteresen ketté bontva, hogy ez vagy az a játék fiúsjáték, vagy lányos játék. Nincs nemekre bontott foglalkozás, például a testnevelés. A kisfiúk konfliktushelyzeteiben nem megengedett a fiúk közötti kakaskodás. Viszont csírájában fojtják el a problémákat a nevelők, és csak verbális rendezés van. Pedig fontos lenne ez a fajta verseny, verekedés, akár egy játékos versenyhelyzetben oldani a felgyülemlett feszültségeket. Abban az esetben, ha a gyerek sportol, akkor kicsit könnyebb a helyzet. Ott kialakulnak ezek a helyzetek, leosztások. Férfias közegben vannak, ami nagyon fontos a későbbi fejlődésükben.

 

Erős lányok, gyenge fiúk – megfordult volna a kocka?

 

Igen, sok esetben már így látszódik. A férfias szerepeket meg kell tanítanunk nekünk szülőknek. A fiúknak igenis előre kell engedniük a lányokat, ha belépnek egy szobába, meg kell tanulniuk, hogy a lányra felsegítsék a kabátot. Egyszerű és fontos udvariassági formák ezek, illem, viselkedés. Tévedés ne essék, ezek nem arról szólnak, hogy most gyenge a nő, s erősebb a férfi. Hanem a társadalmi szerepekről.

Ezek a fajta a kapcsolódások nagyon fontosak. De ezekhez találkozni kell, gyakorolni kell, a szülőnek meg kell mutatni. A valós életben kell találkoznia ezekkel a gyerekeknek, viszont az elmúlt évek alatt, amíg az online térben éltünk, s kicsit itt is ragadtunk, más helyzet alakult ki. Itt sokszor bátrabbak, szókimondóbbak vagyunk, s addig a valós életben ez nem valósul meg. A beszéd is változott, amit írásban rövidítve leírunk, sok-sok emojival, azt a valós életben nem tudjuk leképezni. Sokaknak ezzel is gondja van, emiatt nehezebb az élőben való találkozás, beszélgetés, ismerkedés. Ilyenkor óhatatlan, hogy csalódás alakulhat ki, amikor megismerünk valakit a való világban.

 

Milyen megoldásokat ajánlasz a fiús anyáknak, apáknak?

 

Amellett, amelyeket már korábban említettem, a sok-sok játék, közös programok mellett fontos még a mesélés is. Olvassunk  népmeséket a gyerekeknek, amelyekben megismerik a főhős, királyfi viselkedését, aki harcba száll a sárkány ellen, aki a világ végére is elmegy, hogy megmentse a királylányt. Ezek a szereplők archetípusok, rengeteg szimbólummal dolgozva fel egy-egy problémát. Higgyük el a gyerekek értik ezeket, elraktározzák, s később felhasználják. Fontos, hogy a gyerekeink ne „mintha” világban éljenek, gondolok itt a sok videójátékra, ahol agyban átéli a versenyt, a küzdelmet.  Ez is azt jelzi, hogy szükségük van erre, de a fizikai teste nem követi ezt a fajta megmérettetést, mert nem mozognak, nem küzdenek.  A képernyő előtt sok fiú bátrabb, mint a való életben. Számítógépes játékok helyett vigyük ki őket a szabadba, fussunk velük, horgásszunk, evezzünk. Nagyon fontos üzenet itt a végére, hogy meg kell értenie minden szülőnek, és a gyerekeknek, hogy az élet nem a zárt ajtók mögött játszódik, hanem a Nagyszínpadon!

 

Almásy Katalin